titokban minden levélhez tartozik címzett

Van az a kis porcelán figura. Egymás kicsi leképezései. Az enyém összetört, de az övé megvan a zsebemben, ahová tettem. Sokszor hozzáér a combomhoz, egyik ruhából a másikba pakolgatom, így soha nem felejtem el. Ha megfogom hideg kemény, kell egy kis idő, amíg a tenyerem felmelegíti.

1. – ma, délelőtt 11 után pár perccel.

Idegen helyen ébredtem, idegen, erős színek, idegen város, a párna kényelmes volt, de az sem számított.  Fájt belül és nehezen lélegeztem, sírtam álmomban, de most nem volt könnyes a szemem. Rég nem volt ilyen. A konyhájában ültünk egymástól egy méter áthághatatlan távolságnyira és azt kérdeztem tőle, hogyan történhetett? Sokszor, egymás után, sírásba fulladtak a szavak, de az már az álom vége volt. Arra gondoltam:

az álmokban hiszem, hogy a velünk megtörtént eseményeket dolgozzuk fel, azt is, hogy irányíthatjuk őket valamennyire. Ettől még nem múlt el.

2. - tegnap – tegnapelőtt.

Harapni lehetett a levegőt, amerre léptem,a  lábam alatt fél méternyi élet. A gondolatok a napok során szép lassan kiürültek a fejemből. Néha elmentem sétálni, egyedül az erdőbe. Felvettem egy hosszú botot a földről, hátha azzal megvédhetem magam, ha... Olyan hely volt, ahol éreztem, vendég vagyok, ezért tisztelettel viselkedtem minden iránt. Idegenek vettek körül, kedves, de idegen idegenek. Tőle is 1500 kilométerre voltam, mégis velem volt. Minden gondolatban, éreztem magamban legbelül, mert tudtam, ez az ő otthona is lehetne, akár. „Nagy hegyek, fenyves, csillagos ég, állandóan eszembe jutsz és csak, azért írok, hogy megköszönjem a vasárnapot.” Az sms-t nem küldtem el.

3. – tavaly ilyenkor

A cukrot megmelegíti a tűzhelyen, tejet önt rá. Bögrébe tölti, két bögrébe, az egyiket nekem adja. Édes és elálmosodok tőle, senki más nincs, csak mi, ketten.

4. – éjjel

Egyszer csak ott voltam nála. Nem hívott, csak meg akartam nézni a szobáját. Még mindig üres? - kérdeztem érdeklődve.  Nem. Nézzek csak körül, női kezek szépen kidíszítik, hisz a női kéz hiányzott. (Nem, amelyik faszt ver, hanem amelyik szobát díszit.) Milyen szép színek - mondtam én, mikor az előbb még üres szobában, tényleg felfedeztem a faliképeket, mütyüröket, satöbbit. Belül persze másra gondoltam, arra, hogy már megint egy olyan beszélgetésbe megyek bele, amely elfedi a valós érzelmeket, ha őszinte lennék, csak hallgatnék leguggolnék és átölelném a lábát, ő is leülne és együtt ülnénk csöndben, szavak nélkül, mindketten tudnánk, mi van a másikban, nem sietnénk sehová, csak ülnénk. Nem így történik. Hátrafordultam, mögöttem a falon nagy piros és fekete hullámokkal díszített falirajz. Engem ijesztett. Elfordultam volna, de máshol is hasonlókat láttam. Tele díszekkel az egész, fullasztó volt, semmi köze már hozzám, de lehet, hogy neki a boldogságot jelentik, akkor viszont nem szabadna egy rossz szót sem szólnom. Nyeltem egyet.

- Vegyes ízlés?

- Nem vegyes. Csak a harmadik csaj, aki jött díszíteni, már nem vette figyelembe az előző kettő dolgait.

Megborzongtam, hirtelen beborult. Rákérdeztem a harmadikra. Kiderült, hogy az anyja lehetne, de pont mivel tapasztalt, nem csalódik benne olyan nagyot, mint ugye az értlenekben, sőt, nagyon jól megvannak. Nagyon jól, amikor átjön, néha, mert ugye ez nem kapcsolat, csak amolyan…internetes.

5. – egyszer

Tojásrántottát csinált, bort ittunk a rózsák alatt. Soha nem gondoltam, hogy létezik ilyen a valóságban. A kenyeret is úgy vágta, nem mondom el hogyan, mert az én titkom, de szerettem. Minden szava meleg és őszinte. Reggel erős, finom test, minden porcikája, félelemmel vegyes boldogság. Elvesztem, nem vesz komolyan, megmosom, hozzányúlok, megérintem, akkor is, ha zavarja, de rám néz és tudom, hogy szeret.

6. – éjjel

Nem mondta, de tudtam, hogy így él. Nem enged senkit közel, engem sem, senkit, én meg itt állok, az undorító, hitetlenkedő arckifejezésemmel, pedig én is egy vagyok közülük. Együtt kéne sétálnunk az erdőben vagy külön, ha magányra vágyunk. Ott a hegyekben,a  fenyvesben, kicsi faházban, napfelkelteben, amit megteremthetünk bárhol. Az üres házat csak meg kell tölteni. De ha velem szemben áll, miért nem ismerem meg? Más nőkkel, én meg hazugságokkal vettem körbe magam, miközben semmi nincs, ami ellen védekeznünk kellene. Hogyan történhetett? Nyálas, de legalább őszinte kérdés. A konyhában ülünk egymástól áthághatatlan egy méternyire. Álmomban nem válaszol, csak néz rám, mint, aki átlát rajtam. Könnyes lett a szemem, tudtam, hogy túl sokszor sírtam már, de nem bírtam visszatartani. Hogyan lett belőlem hazug kurva? Te meg miért hagyod? Ne fogj le, ha nem akarsz! Ne dugj meg, ha simogatnál. Ne veszítsd el és én is megőrzöm! Engedjük el egymást, de ne öljük meg, mert, ha Ő nincs... az akit ismertem, hova tűnik?